Avagy: "Ember tervez...."
Miskolc nem bővelkedik geoládákban. A városban elérhetőket már levadásztuk, már csak a végeken található néhány. Szombatra egy olyan célt gondoltam ki, ami helyi tömegközlekedéssel megközelíthető, és nem is nagyon veszi igénybe az erőnket. Egy kényelmes séta Miskolctapolca dimbes-dombos utcáin, a logok szerint egyszerű rejtés, könnyű délelőtti séta, ebédre hazaérünk. Szinte kevés is ez egy napra, úgyhogy estére még egy pecát is beterveztem a barátaimmal, hadd legyen teljes a nap.
Nem készülődtünk nagyot, "városi" ruha, kis táska, buszjegy, ennyi. Bár... valami sugallat miatt én a túracipőt húztam. M. fehér topánkáit azért furcsállottam, de hát, egy városi kószáláshoz miért ne? Azért óvatos duhaj vagyok én, újabban mindenhova térképet és iránytűt viszek, ami messzebb van a sarki sörözőnél...
Térkép nem is kellett, a Júnó szállodához közeledve méretes útbaigazító tábla mutatta az utat:
 | |
| Eltévedni lehetetlen |
Csendes utcákon ballagtunk kényelmesen, nézegettük a kacsalábú palotákat, elhagyatott, régi házakat, a rigók énekébe csak ritkán brummogott bele egy-egy "szlovák" BMW X6, Audi 8 - olyankor félreálltunk, nehogy akadályozzuk a közlekedést.
 |
| Tarts jobbra |
M. már noszogatott, hogy nézzem meg a kütyüt, mert lassan kiértünk a házak közül, és sehol egy templom... az utca végén a Bükk, balra egy sárga kerítés. Ja, ez a sárga kerítés a templomkerté. Az épület elbújik a fák mögött, ha a kapura nem lenne kiírva, talán tovább is sétáltunk volna.
Ez így eléggé érdekes, a járókelő konstatálja, hogy a sziklatemplom létezik. A kapun a felirat szerint vasárnap 10-től van nyitva, hát, szombat van, mindegy, nézzük meg közelebbről!
Meglepetésre az ajtó nyitva volt, bent egy férfi takarított. Megkérdeztük, hogy bemehetünk-e, készségesen beleegyezett.Így lett részünk a kivételes élményben: felderíthettük a tényleg csodálatos, misztikus hangulatú épület titkait:
 |
| A tufába vájt járatok |
 |
| A mécsesek fényében misztikus lehet |
 |
| urnafülkék |
 |
| Az oltár |
 |
| Isten háza |
Furcsa hangulatban, csendben nézelődtem.
Szótlanul léptünk ki a templomból, lassan oldódtunk. Az előtérben készítettünk még egy-két fényképet a "családi album" számára
 |
| Önkioldó... |
 |
| Megállt az idő (de az óra legalábbis) |
 |
| Szószék a bejárat előtt |
Már csak a logot kellett elküldeni. A jelszó a jelzett helyen volt, a parkoló "jobb oldalán" (Ez a 'jobb oldala' engem kissé zavarba szokott hozni, mióta egy "fa jobb oldalán" elrejtett jelszót nem találtam meg, de most nem volt gond.)
10:03, még korán volna hazatérni. Mit tesz ilyenkor a jó ládász? Megkérdezi a kütyüt, hogy hová menjen.
Mert a jó ládász legjobb barátja a kütyü (?).
A kütyü, meg mint valami kocsmai asztaltársasági haver, aki nem hagyna ki egy szívatós, vaskos tréfát, mondja is a tutit: "Nincs másfél km, gyerekjáték, menj tovább!"
Mentünk...
(A nap folytatása a Föld alatt, föld felett II. postban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzánk!