2012. július 28., szombat

Nem beteg az!

Volt egy jelszó nélküli találatunk... Az ugye kudarc, azt jelenti, hogy nem találtuk a ládát.
Hát, van ez így. Rutinos harcosok nyilván nem logolják be, én úgy voltam vele, hogy szegény láda beteg is, biztosan azért nem lehet megtalálni, de írjuk oda, hogy ott jártunk, hátha lesz vele valami.

Hát nem lett.
Kérdeztem a fórumon, azt mondták, majd rendeződik.
Kérdeztem a rejtőt - illetve csak kérdeztem volna, csakhogy a megadott telefon nem élt, e-mailre nem jött válasz -, semmi.
Néha rá- ránéztem a ládaoldalra, és...
Hoppá!

Két log, "megtaláltam" - módú, semmi hálistenkedés
Aztamindenit! Ez meg hogy? Küldtem egy mélt egyiküknek (sz-zsuzsa), bátorító választ kaptam: A láda él, csak el van dugva, "ásva", keresni kell!

Ha keresni kell, akkor keresni kell. Visszamegyek! No igen, de az időjárás szombat délutánra zivatarokat ígért. M. azt mondta, szombat délelőtt nem ér rá, egy nagymamának fontos elfoglaltságai vannak, ezért a fiamat és barátnőjét kezdtem beszervezni. De nem addig a'! Oldalbordám nem vette jó néven, hogy nélküle (hehe, "addiktív játék"), így mégiscsak délutáni keresés lett.

A városban 35°a hőmérséklet, a hegyen "csak" 32° A szakasz menetkész: M., Niki, Péter  (fiam), Évi (barátnő) - és én. A hátizsákban két palack ital, csereláda, ajándék, mindenre készek vagyunk, indulás!

Aha... indulás...

A kisördög ma nem volt kreatív kedvében. Egyszerűen csak felcsavarta a páratartalmat 90 %-ra, a hőmérséklet adott, "gyerünk", Sancho.

Nem jó csapatot választottam. A fiam és barátnője rutinos túrázók, Niki edzett táncos, M. úszni jár a lányokkal, én meg... puhány, na. Kb. félúton már úgy éreztem, mintha a hegy egyenesem a világűrbe vezetne, beláttam, hogy a Mount Everest hódítói miért használnak oxigénpalackot. Nekem viszont csupán vizespalackok voltak a hátamon, megálltam, gondoltam, ha megiszom a vizeket, tán csak könnyebb lesz. (nem lett).

Az ösvény már ismerős volt, a múltkori "beteglátogatás" során megjegyeztük. Ezért nem is értettem, hogy M. és a nagylány miért indultak neki az erdőnek toronyiránt? Némi morgás árán visszatereltem őket a mégiscsak járhatóbb vízmosásba.

Megérkeztünk a célhoz. Az út bizonyos szempontból unalmas volt, mert az új csapattagoknak próbáltam mesélni a korábbi kalandokat, a ládázás titkait (a fiamék muglik), de minden mondat második fele lihegésbe fulladt... Szóvql fent voltunk.  Mindenki nekiesett a kutatásnak, én meg... kerestem...  egy sűrű sombokrot, és annak árnyékában pihegtem. Keressenek, ha az van megírva, találnak is.

Nem találtak.

Peti a technikában bízott, M. az intuícióban, Niki a lelkesedésében, Évi Petiben - de jó, mindenkit fűt a lelkesedés. Beszálltam én is: az e-mail szerint "félig földbe ásva" a láda. Rendben, induljunk ki abból, hogy nem látható. Ez érthető is, ha az előéletét nézem.Na, de akkor hogy? túl sokan nem keresték mostanában, kesser-ösvény nem látszik. Föld, avar, sziklák...

Sziklák!

A környék köveit az idő és a természet alakította.

És van egy kő, ami magától nem "esett" volna oda, ahol van! A színe is elüt kissé a környezetétől, nem szürke, inkább sárgás-fehéres.

BINGÓ!!!

Hívtam Nikit, szedje csak ki ezt a követ, mögötte piros műanyag - a láda!

Na most lehet lihegni. Megérdemeljük.

Szegény doboz igen megviselt: Az oldala kivágva (nem törve, látszanak a késnyomok),

Hazahoztam, tanulságul. A nyílás szándékos mű - valakinek jól esett (?)
 valami műanyagzacskó-félébe van burkolva, de az már inkább csak szemét. Benne a logbook, olyan, mintha egér rágta volna meg- de működik, a legutóbbi bejegyzések mögé felsoroltam a csapatunkat. És, mert írva volt, hogy rokkant, a hozott ládába áttelepítettem. 
Megvan!

A kerek romból áttelepítve a szögletesbe


Fotózkodtunk,
Lehet engem irigyelni! :)

A Csapat!

Fertőzzük a muglit :)

A győztes mosoly

de a csapat már túl hangosan emlegette a Kisgergely fagyizót, ezért sietve átpakoltam a cuccokat az új dobozba, tettünk bele ezt-azt, visszarejtettük a találat szerinti módon. 

A mi mérésünk (telefonos) szerint a koordinátái:
N: 48° 06.197'
E: 20° 40.736'
(hozzáértők szerint ez tévedés)

Na szóval: A "nagy kőtől", aminek üregébe az aláírt követ tettük a múltkor - szóval attól a kőtől vagy 2 m-rel lejjebb van a láda. Kb odáig lehet lemenni kockázatok nélkül.

Niki mondja: e kő mögött mássz lefelé 2-3 métert, ott lesz a láda (befalazva)

Visszatrappoltunk nagy, sokgombócos fagyikkal jutalmaztuk magunkat és egymást... most meg itt posztolgatok.

Na, ez a láda kétszer hívott magához, egészen bensőséges viszonyba kerültünk. Most úgy gondolom, hogy ha kell, máskor is ránézek. Persze nem akarom a gazdájától elorozni (nekem a 49-ik találatom, zsenge vagyok még egy sajáthoz), de ha kell, szívesen segítek működtetni.

3 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Ismét élvezetes, és hasznos élménybeszámolót írtál!
    Köszönet érte!
    (mato)

    VálaszTörlés
  2. Orom latni, hogy vannak meg onkentes ladakarbantartok.
    Udvozlet Erdelybol.

    perRetZ

    VálaszTörlés
  3. eredményes színes csapat ;o), a kalapnak is jár a like :D
    >;-))

    VálaszTörlés

Szólj hozzánk!